A kéttornyú templom középkori műemlék. Többször átalakították, mai formája 1833 óta változatlan. Az 1391-es határjárási okmányban szerepel először a "Szűz Mária tiszteletére épült" kőegyház Apátin. Eredete azonban sokkal előbbre tehető, mert ha a jászkunok építették, akkor már a XIII-XIV. században épülhetett, midőn a jászkunok nagy része felvette a keresztény vallást. Gótikus stílusjegyei: a torony csak egy oldalával támaszkodik a templom falához, faragott kőből készült támpillérei vannak, amelyek a torony sarkainál állnak, csúcsíves ablak az "öreg" toronyban. A tornyok körüli rész ma is az eredeti, azt sohasem bontották le. A keleti torony egyik támpillérén lévő felirat szerint (a fél nyolcas jel - négyes számot jelent) 1493-ban Horváth Lukács "apátiszállási kapitány" építtette a tornyot, melynek kb. 5 ölnyi magasságú része ma is megmaradt. Jól látható, hogy a fölötte lévő rész sarkai már lekerekítettek. A török hódoltság után a templom leromlott állapotban volt, a felújításáról szóló irat ugyan két tornyot említ, de a másiknak nem maradt nyoma. Ekkor a templom hossza 8 öl és 5 láb, szélessége 7 öl volt. Az eredetileg gótikus templomot 1745 és 1759 között a barokk stílusnak megfelelően a város kibővíttette. Braun Sebestyén építőmester 24 m hosszú részt és a mai nyugati tornyot toldotta hozzá, valamint a főhomlokzatát néhány lábbal előbbre építette. Ekkor készült a két oszlopon nyugvó ív alakú boltíves kórus is. Felszentelésekor Kálmán János plébános azt mondta: "Sosem fogják azt a jászapátiak megérni, hogy ez a templom megteljen". Az élet azonban ezt hamar megcáfolta, mert az egyre növekvő lakosság befogadására kicsinek bizonyult. 1805-ben már terveket készíttettek a templom bővítésére, de csak 19 év után jutott a város anyagilag olyan helyzetbe, hogy az építést megkezdhette (1825-ben az új alapkő emlékirata szerint Jászapátinak 7350 katolikus lakosa volt.) Rábel Károly gyöngyösi építész és Homályossy Ferenc szolnoki kamarai ácsmester tervezte és végezte a bővítést. Az 1759-ben felszentelt templom hajója megmaradt, a szentélyt lebontották, kereszthajóval kibővítették és új szentélyt építettek. A falakat körben 3 m-rel magasabbra emelték, új bolthajtásokat építettek: két nagyobb fedi a templomhajót, egy kisebb a kórust és egy a szentélyt. A szentély mindkét oldalán sekrestyét építettek, az egyiket utána raktárnak használták. A régi templom alatt sírbolt is volt, amit 1825-ben töltöttek be. (Régebben temetkeztek a templom köré, 1759-ig.) 1833-ban emelték meg a homlokzatot 8m-rel, amihez acélgerendákkal hozzákapcsolták a tornyokat, és a torony falát kívül és belül falak hozzáépítésével megerősítették. A jászapáti templom az Egri Főegyházmegye egyik legnagyobb temploma, bár terjedelméhez képest kissé alacsony. Az egész templom hossza 62 m. A tornyok magassága 34 m. 3500 embert képes befogadni. A bejárati kétszárnyú ajtó még a régi templomból való, fölötte a város 1750-es címere. Az ajtó fölötti falfülkében Szt. Anna, karján a kisded Szűzanya. A homlokzat csúcsán Szűz Mária csillagkoszorúval ékesített kőszobra. A torony és a homlokzat ablakai félköríves záródásúak, oldalsó ablakai félkör alakúak, ezért a templom egészen világos. A főoltárkép Bécsből származik, Mária születését ábrázolja, ismeretlen a festője. A két régebbi kis oltárt Sajóssy Alajos (Szt. Anna könyvből oktatja Máriát) és Than Mór festette (A fájdalmas Szűzanya a Golgotánál). A templom három mennyezeti freskóját Vágó Pál festőművész készítette 1904-ben, a szülő-városának adományként.