A település neve a XIV. században tűnik fel először. A kanyargó Szamos töltése mellett húzódó mai temploma a XIV. század második felében épülhetett.
Az egyterű teremtemplom a nyolcszög három oldalával záródik, déli és keleti homlokzatát öt gótikus ablak díszíti, kapuja a nyugati homlokzaton található. A meredek tetőzetű épület falait erőteljes lépcsős támpillérek tagolják. A XVI. században veszik birtokukba a templomot a reformátusok.
1865-ben tűzvész pusztítja el a tetőt és a berendezést, mai szószéke, bútorzata 1867-re készül el. A templom műemléki helyreállítása során rekonstruálták a középkori épület tetőzetét, amely zsindelyborítást kapott.
A nemes arányú, egyszerűségében is impozáns templom sajátos látványossága a belső teret lezáró nyitott fedélszék.
A műemléki helyreállítás 1997-ben rangos nemzetközi elismerést, Europa Nostra-díjat kapott.